Rántott patiszon.

Az utolsó, szám szerint harmadik adag került terítékre. Tegnap este meghámoztuk, szeleteltük, miközben Pici teli torokból követelte a jussát. Igen, szereti a patiszont, meg egyáltalán a legtöbb alapvetően édes nyers zöldséget. Ma reggel, fenét reggel hajnalban kezdődött az előző este gondosan besózott csemege kisütése a nálunk megszokott tojás - liszt - módon. Most, hogy e jegyzetet írom, fél tizenegy van és ekkorra, hogy, hogy nem, a képen látható mennyiség már csak fele a reggeli készletnek, rájárunk folyamatosan és Pici természetesen így is szereti.
Üzletben vett magról vetem minden évbena patiszont, újra és újra megrőkönyödve azon a pofátlanságon, hogy van képük egy zacskóba öt szem magot bezsúfolni. Pont ötöt, hogy még párosával se lehessen ültetni, én egyébként is hármasával....
Most meghagytam az első terméshullámból egy jól fejlett nagy melákot, az ő földi maradványai is itt, eme tálcán, vagy valamelyikőnk pici pocijában tartózkodik a sors-szabta időkeret határain innenig. A magok pedig, szemre jóval száz fölötti létszámú kis sereg gyapjúrongyon szárad.
Most meg akkor kellene egy akkora telek, ahová ezt a sokat el tudnám jövőre ültetni.
Már dolgozunk a megoldáson.

66+1 év.

Kicsit piszkálgattam a blogfelület szerkesztőt és végre megcserélhettem a lejárt garanciájú MIKI66-ot a soron következőre. Így már mindjárt más.

Van egy szép nagy pázsitos rész a házunk előtt, rajta két birskörtefa. Két  - három évente jön rájuk a termékenységi roham, ilyenkor csak úgy roskadnak az ágak. A termést az erre lakók, meg a mellettünk lévő kórházba látogatók szokták leszedegetni, olykor körbenéz a szüretelő, nem látja-e valaki. Kárba sosem vész, az biztos. Ez a mostani ismét a bőség éve, most még ugyan zöld, mint a kék-szilva, ami azért piros, mert még zöld.

Hová mész. Piroska?

Megyek a lecsóba!

És a gonosz nagymama valamennyit miszlikre szabdalta és egy nagy fazékba hajította...

Ezt látná a Budai Gyula, rögtön eladná CBA-dinnyének!

Pssszt !!!

Pici alszik. Elég alaposan, hosszú, fárasztó éjszakája volt, minket kellett ébresztgetnie óránként. Ő tudja, miért, mi meg nem kérdezzük.

Paprikáim is vannak, de már nem sokáig

Ezen a vékony szálon lógva tartom a kapcsolatot a külvilággal. Fotózgatok, mesélgetek, és várom a kapást, hogy a látottakról, bármily jelentéktelenek és hétköznapiak, cseveghessek kicsit. Eljön az idő, mikor az ember egészen biztos abban, hogy ki kell hátrálnia abból a fajta közéletből, melyhez hozzáadni magából már nem nagyon tud mit. Marad néhány jó erős kapaszkodó, a tanítás, néha egy-egy fellépés, inkább ismerősi körben, meg ez a pár négyzetméternyi földdarab, amely már nagyon unhatja, hogy tavasztól őszig megállás nélkül piszkálgatom.

 Sokáig azt hittem, a TV paprika a televíziózáshoz kapcsolódó elnevezés, míg egyszer valaki csak megmondta:tölteni való. Nahát!!!

Nemsokára olyan szép piros lesz, hogy a szomszédja belesárgul az irigységbe.

Vízállásjelentés

 Paprikaföld.  Ameddig a szem ellát...

cseripaprika, már most dögerős.

Látni az eredményt, az nagyon jó. Hivalkodni vele, az sem kevésbé, bár a monotónia szele meglegyint, hogy ilyet már fotóztam tavaly, meg azelőtt. Paprikát is, hát hogyne, kosárszám. Most kevesebb lesz, a cseresznyepaprika és a paradicsom alakú kizárólag a jövő nyárig elegendő cseresznyepaprika-krém szükségletem fedezésére szolgál, a fehérből lecsó készül, meg töltött paprika. Imádják a vizet, hiába esett előző nap, reggel már lógó levél-orral mutatják, hogy szomjasak. Igyatok, gyerekek!

Konyhakerti Bab ylon

Idén a fejtőbab mellett döntöttünk a vágott, lefagyasztós helyett, leginkább a véges fagyasztó-kapacitás okán..
Egy /- kettő, - három/ részét nekidöntöttem a szomszéd kórház falának, a másik mindenféle toldott-foldott karókból tákolt támasztékra lett szak-irányítva. Utóbbi alá jelentős mennyiségű komposztot ástam az ősszel, ami most köszön vissza. Karós babom elképesztően buja keleties hangulatú kastéllyá nőtte ki, azaz be magát, hűvös belső résszel, kecses tornyokkal s beletúrva a rengetegbe díszes függőkként fehéren világító babhüvelyeket lát a gazdaszem  mindenütt.
Közben ismerkedem az "új" (8 éves) fényképezőgépemmel, a mai, aprólékos, jegyzeteléssel megsegített próbálkozások, no, meg Papus tippjei révén, úgy tűnik, megbarátkozunk, bár az elődjét közelítő színvilágra ráközelíteni kissé piszmogós, de megéri. Vagy inkább muszáj.

Kerti makró-saláta

Próbálom szokni a kényszerű gépcsere előidézte változásokat, valami reménysugár már felvillant, bár túl sok benne a zöld.
A legtöbb képet, úgy tűnik, utólag szerkeszteni kell. A kivédhetetlen beégéseket levágni, a kontrasztokat, fényerőt, stb. javítgatni, amit az idestova 8 éves kis Nikon nem képes magától elvégezni, hiába a mindenre kiterjedő, több módban is elérhető setup.
A zöld, fehér és a fekete, na, abba belehal. Márpedig a kertben mostanában leginkább ezek a színek tartózkodnak, itt, a boldog Budavár alján, ahová azért csurrant-cseppent valamennyi eső.

Fast Stone Image Wiever, így hívják azt a magyarított, nyugdíjasok számára is elérhető szellemiségű képszerkesztőt, amely legtöbb idevágó problémámat képes megoldani. Annak idején blogger-barátaim némelyikére is sikerült rásózni, őszinte örömömre. Most is ővele fúrtam-faragtam a mai fotó-adagot, az eredmény (?) fentebb látható. A futóbab-indás fotók vágatlanok, csak az oldalakat metszegettem kicsit.

Fél lábbal a paradicsomban

Ez a cím legalább oly baljós, mint a "Hazafelé", de, ismervén a blog-szerzőt, s valamennyire önmagamat is, mondhatom, időnket mi mindketten derűs nyugalommal töltjük, hasznossá tenni igyekezvén minden feleslegesnek látszó percet is. Itt a földön. Én most éppen a paradicsomföldön. A méltányosságot csak hírből ismerő égiek a Tolna - Somogy régióból elspórolt esőt mind ide zúdították, buja ősrengeteggé varázsolva bármit, ami csak növekedni hajlamos. A sokféle alakú, formájú és ízű gyümölcsből idén négyféle kapott lehetőséget minálunk: A 'korall', ami korai, (ez most az augusztus közepét jelenti, néhány előfutárt leszámítva) ; a 'jubileum', magas törzsű, közepes, szép, gömbölyded termésű, ez kissé később érik, most éppen korán (?). A szemközti házfal hibáit takargatni volt hivatott a véletlen során pár éve előbújt lugasparadicsom, ami a járókelők figyelmét minden szezonban felkelti, kérik, s mi adjuk a magnak valót, (örömmel, hadd tegyem hozzá.) ; A negyedikről, hogy került a többi közé, fogalmam sincs. Magasra tör ez is, mint a lugasparadicsom, de apró, picike fürtök nyüzsögnek rajta. Meglehet, a lugaspariból kimenekült, a génkezelés kínjait levető kis 'atavistá'-val állunk szemben. Örülök a jövevénynek és ígérem, soha nem fogom desszertparadicsomnak szólítani.
Következzék a tárlat: Rákattintva megnőnek, sorba állnak a képek.

Korall. Így nem látszik, de jó férfiököl nagyságú.

Kép csapat paradicsom, közte édes-és paradicsoalakú paprika.

Jubileum

Ő az apró-pici piri-pari

Már ötödik éve ugyanitt, egy szem, véletlenül idepottyant magocskából. C'est la vie...