Ki-és bevezetés:
Valami újat szeretnék, változást a blogomban, ami egyfelől megőrzi a folyamatosságot, másrészt jelezné, hogy másik világba érkeztem, ahol sem a táj, sem az emberek, sem az, amit általános közérzetnek neveznek, nem olyan, mint ezelőtt. Jó lenne most, itt, beépülni a rendszerbe, amely, ahogy szórvány-információimból kikövetkeztethetem, működik. A település - Kétegyháza - küllemében, az elvárható közszolgáltatások tekintetében egyaránt működőképesnek tűnik. Nyoma sincs a belsőbb régiókban már-már magától értetődő diktátum-politizálásnak, no, meg valamiért az ittenieknek nem sajátja a diszkrimináció, legyen az származás-vagy tőkealapú. Pedig aztán igen színes multikulturális szövedéke él közösségben, magyar, román és cigány családok gyakorlatilag egy légtérben, bónuszként a hitélethez vonzódókat is legalább ötféle csomag várja. Az alapszintű oktatás is ehhez a sokszínűséghez igazodik, mintha ide még nem ért volna el a "hoffmanrózsás forradalom" okozta őskáosz sem.
A kulturális felhozatal szerény, ám ez betudható a helyben kialakult szokásoknak, melyek inkább a megélhetés, a minél hatékonyabb önellátás felé terelik a figyelmet, mintsem a műv.ház és benne a könyvtár, vagy akár a klubmozgalmak szerény kínálata.
Vannak tartalékok, bár alig láthatóak, s úgy tűnik, akad még "megműveletlen" terület.
Drámai a különbség mostani és a volt lakhelyem esztétikai állapotát illetően. Itt, eltekintve az elhagyott, senki által nem gondozott lakóépületektől mindenütt tisztaság van, eldobált szemetet, hulladékot a közterületeken sehol sem látni, az utak, árokpartok ápoltak, és vélhetően nem (csak) a szigorú rendeletek, hanem az otthon és a környezet szeretete is okai mindennek.
Érezhető méreteket öltött az elvándorlás. A nemrég még 4500 fős lakosságszám mára 4000 alá csökkent. Feltételezhető, hogy az életkori statisztikák is efelé mutatnak, lehet ez oka annak is, hogy az elhagyott ingatlanok száma növekszik.
Az utóbbi pár hétben indultam neki környezetismereti túráimnak, fotózva mindent, ami érdekes, dokumentálni való, hogy azután, ha mégis rátalálok valami helybéli, írni, s olvasni másképp is tudó "kabátos emberek"-re, mindezzel kezdjek, kezdjünk valamit.
Elsőre néhány kép pár elhagyott, pusztulásra szánt épületről: