2011. július 27.

Önerős szobafestés.

A tengernyi, és mindenképp nélkülözhetetlen csecsebecse:

1. sz. átmeneti szállás



Alakul ez, kérem!

Az Utolsó Sarok

A helyszín ugyanaz, a cuccok cserélődnek, s elhullanak a hosszú harc alatt...

Ezzel a tekintettel koldulni is ...

Kicsi az otthonunk, minden holminak megvan a maga milliméterre kiszabott helye. Baj csak akkor van, ha valamiért ki kell pakolni, ilyenkor roppant lelemény szükséges, hogy a kis kuckónkat valahogy átstruktúráljuk, miként most, a bizonyos időnként elkerülhetetlen festés - mázolás idején is.
Repedések a mennyezeten, ez talán az alig több, mint két éve eszközölt tetőcsere nyomait őrzi, itt-ott némi penész, a szekrények, a dög nehéz és mindmáig megbonthatatlan franciaágy alatt, meghökkentő szín-variációk a nem is túl régi padlószőnyegen, reszkessetek. És, ha már úgyis borul minden, akkor némi, rég esedékes villanyszerelés, új tv-és netkábel, az ágy szétszerelése két, most már egyenként is mozdítható részre és persze a mindenre kiterjedő alapos takarítás.
Ha hiszed, ha nem, az egészhez elég volt másfél nap, azután már csak a bátor szelektálást - ez kell, ez nem kell - is magában foglaló visszarendeződés következett, ami, mint ismét kiderült, szórakoztató, vidám elfoglaltság. Még Picinek is, aki másfél napos exodusát néma beletörődéssel tűrte, elbújva egy-egy frissen támadt textíliahalmaz rejtekén, a hajléktalanok dacos méltóságával.
Különös, hogy ezúttal mindhármónk egyetértésével kerültek vissza a bútorok, holmik pont oda, ahonnan a festés elűzte őket. Régebben izgatott a változtatás lehetősége, lám, elmúlt ez is, nem hiányzik, ki hitte volna.
Néhány kép a frontvonalról, tükrözendő az egymást követő fejlesztési fázisokat:

2011. július 25.

Azért ez már túlzás!



Hétfő délutáni csendélet. A szokásos dörgés, villámlás, majd - pont, mint egy éve - jó húsz percig tartó özönvíz-szerű felhőszakadás. Az úttesten, majd a járdákon is hömpölygött az áradat, vitt mindent, öklömnyi kődarabokat, földet, árasztva el a mélyebben fekvő kerteket, pincéket, így a szemközti szomszédét is. Tavaly már elöntötte őket, nem csoda, hiszen egy szegély nélküli, hajdan pincegarázs lejárónak kialakított betonrézsű kínálja az utat a lejtős úton lezúduló víznek. Az évtizedek alatt az utak magasodtak, az árkok helyén aszfalt, a házak meg eléggé el nem ítélhető módon maradtak a helyükön, sőt, ahogy a környékünkön mindenütt, toldalék-épületek soksága által növekedtek. (A felső képen mindez valamelyest kivehető, bár a vízfüggöny nem segítette a fotózást. )
Pesszimista várakozásaimmal szemben a kertnek, a mintagazdaságnak kutya baja, sőt.
















....tiszta Velence....

2011. július 20.

Ez jól esett!






Pont mára terveztem egy kisebb biciklitúrát, csak itt helyben, a falun (mások szerint város) belül, így a reggeli séta, apróbb házimunkák után már indulhattam volna, ha:









Nomeg, hogyha:















Nem beszélve erről: http://www.youtube.com/watch?v=fD72IbqBbGI

meg erről: http://www.noltv.hu/play?a=u4b22507dbc1d7




Pár percre most ugyan kisütött, de engem nem ver át!

2011. július 19.

Kopaszkutya


No, mi lesz? Jössz játszani?


Molly, az új lakó. Nagyon édes a kis pofija. Meg a természete.


Élvezzük a lenge viseletet.


Mindjárt barátságosabb még idebent is.


"..kenyér alá teszlek, onnan is kiveszlek..."

Nyaranta többször is le kell vágatni a nagykabátot, nagyon nem szereti Pici a meleget. Ilyenkor napokig gyönyörködünk ebben a kis kopasz gombócban, ahogy élvezi a könnyű viseletet.

Fél éve költözött ide az egyik szomszédhoz ez a kis másfél éves sicu. Nagyon szép, bár a család "életfelfogása" nem valószínűsíti a fajtának kijáró rendszeres gondoskodást, de fő, hogy szeretik. Végre ők ketten is összebarátkoztak, ami nagy öröm, megy a móka, hancúrozás, főleg Molly - így hívják - igényelné a közös rohangászást.

Közben folyvást érik az uborka, nem győzöm szedni, íme a tegnapi adag, már ott guggol a 'zötliteres'-ben.

2011. július 17.

Törpe vízmű



Fentebb látható a benedvesítendő terület. Rákattintással a kép 'óriás leszen, vagy katona....'



A vizet ebből a kerekded lyukacskából lehet/kell kipiszkálni törpe adagokban, innen a név: törpevíz-mű.




Ebben a hordóban eredetileg fagylalt-alapanyag volt, de az kinyalódott, most termo-pufferként működik. A képen a hordótól jobbra nem látható zöld locsolókanna (mimikri) meg-megmeregetése révén jut el az itóka a sok szomjashoz.

2011. július 16.

Író - olvasó találkozó.

Szeder? Yes! Kezd pirosodni a pari:







Már a második szedés, de lesz még bőven. Édes paprika, nagyon szépnek indul...


Az idei első kovászos. A fokhagyma kifelejtődött...

Imádtam Steinbecket, meg egyáltalán az olvasást magát, ez az állapot el is tartott úgy jó negyven éves koromig. Azután mindez lassan elhalt, maradtak a rövid lélegzetű írások, novellák, később már az se.
Most, hogy ilyen-olyan okokból szép fokozatosan szigetelem le magam a külvilágtól, egyszerre a munka, a közkultúra és a mindenféle közérdeklődések világa lassan a semmibe vész, ismét hiányozni kezd az az állapot, melytől negyedszázada fosztom meg magam. Az a bezártság, amikor semmi és senki nincs körülöttem, nem hajtanak elvárások, kötelezettségek és csak ülök, olvasok, elmerülök.

Csináltam idén hátul a garázs mögé egy nyitott fészer-félét, benne néhány kerti eszköz, de leginkább egy heverő, amely engem vár, és az áhított könyvet. Már nem soká kell várjon.

Most még a kert a non plus ultra. "Érik a gyümölcs", telik a mélyhűtő, anya fantasztikus turmixokat gyárt, nincs megállás. A szomszédok kertrészét is átvállaltam, bolond dolog, de szeretek 35 fokos tűző napsütésben sarlózni, hétrét hajlongva az alacsony gyümölcsfák alatt. Siker-élmény, önbizalmat ad, néha jól jön.
Ide, a blogjaimba is ritkán jutok be, pedig hiányzik az a kis számú, de igen kedves társaság, amely itt körbevesz.

Most, hogy a számítógépről való közvetlen képfeltöltéssel is bővült a BLOGGER szolgáltatási köre, újra ezt a metódust választom, bár valamiért mindig az elejére rakja a képet , nem baj, jó az így is.

2011. július 7.

Mintamókus.










Barackevő Mókusasszony napja van ma. Ilyenkor kijönnek az erdőből a mókusok, hogy leegyék a szomszédék négy éve terméketlen, ám idén megtáltosodott barackfájáról az összes gyümölcsöt. Pontosabban nem is a gyümölcsöt, hanem a barackmagot, amit, ugye, előbb ki kell bányászni.
Három gyanúsított van és a tanúk állítása szerint egy harkály is melléjük szegődött intendánsként. Hiába, itt is zajlik a "külsősök" alkalmazása.
Hajnalban kimentem, hátha lekapom őket, de már csak a pusztítás nyomait tudtam megörökíteni.
Nálunk meg egyszerre akar minden beérni. Paradicsom, vajbab, uborka, másod-és harmad-borsó, no, meg a gyönyörű szeder.

Az a zöld gömbölyű pedig nem világháborús robbanószerkezet, hanem egy sárgadinnye. Azért zöld.

Kipróbáltam az új képfeltöltés funkciót, szép is, jó is, gyors is, csak, sajnos ő dönti el, hogy hol foglaljon helyet az oldalon, ebből adódóan némi fejetlenség látszata kél.

2011. július 3.

Itt vagyok ám!


video

Itt vagyok, lennék többet is, de az utóbbi napokban akadályverseny zajlott: Sikerül-e végre videót feltöltenem, s ha igen, hogyan?!
Meglehetős szűkmarkú az ajánlat itt, a Blogger-en. Feltölteni csak a számítógépről lehet, max. 100 MB méretű, MPG kiterjesztésű fájlokat. Videó-vágással nem tervezek foglalkozni, tehát a felvételnél célszerű figyelni, hol nyomjak stopot, majd utána a mentés kínál többféle lehetőséget a fájlméret csökkentésére.
Tegnap búcsú volt nálunk, az eddigi legalacsonyabb költségvetésű, ez a tény sikeresen lehúzta az eseménysor színvonalát, vele a látogatottságot is. És, lám, hiába nyüszkölődött az erősen létszám-hiányos keresztény zenekar, az égiek a kínosan gyenge, itt-ott hangulatjavító disszonanciákkal terhelt produkciót egész estét betöltő csendes záporral honorálták. Nyiltak az ernyők, a bazársor elpakolt, a vízi-csúszdává átlényegült ugróvár gazdája is reménytelen tekintettel nézte, s törölgette alkalmatosságát.
A kertecském mindezt igazán nem bánja. Egy-két paprika dőlésszöge korrekcióra szorult, imádott borzaskatám sem bírja jól a sokcsepp-sokkot, de nagyobb baj nincs.