Író - olvasó találkozó.

Szeder? Yes! Kezd pirosodni a pari:







Már a második szedés, de lesz még bőven. Édes paprika, nagyon szépnek indul...


Az idei első kovászos. A fokhagyma kifelejtődött...

Imádtam Steinbecket, meg egyáltalán az olvasást magát, ez az állapot el is tartott úgy jó negyven éves koromig. Azután mindez lassan elhalt, maradtak a rövid lélegzetű írások, novellák, később már az se.
Most, hogy ilyen-olyan okokból szép fokozatosan szigetelem le magam a külvilágtól, egyszerre a munka, a közkultúra és a mindenféle közérdeklődések világa lassan a semmibe vész, ismét hiányozni kezd az az állapot, melytől negyedszázada fosztom meg magam. Az a bezártság, amikor semmi és senki nincs körülöttem, nem hajtanak elvárások, kötelezettségek és csak ülök, olvasok, elmerülök.

Csináltam idén hátul a garázs mögé egy nyitott fészer-félét, benne néhány kerti eszköz, de leginkább egy heverő, amely engem vár, és az áhított könyvet. Már nem soká kell várjon.

Most még a kert a non plus ultra. "Érik a gyümölcs", telik a mélyhűtő, anya fantasztikus turmixokat gyárt, nincs megállás. A szomszédok kertrészét is átvállaltam, bolond dolog, de szeretek 35 fokos tűző napsütésben sarlózni, hétrét hajlongva az alacsony gyümölcsfák alatt. Siker-élmény, önbizalmat ad, néha jól jön.
Ide, a blogjaimba is ritkán jutok be, pedig hiányzik az a kis számú, de igen kedves társaság, amely itt körbevesz.

Most, hogy a számítógépről való közvetlen képfeltöltéssel is bővült a BLOGGER szolgáltatási köre, újra ezt a metódust választom, bár valamiért mindig az elejére rakja a képet , nem baj, jó az így is.