Egy tisztes, őszes halánték

....a nő számára ajándék....régi táncdal, a szerzők: Horváth Jenő és Szenes Iván, a legendás páros.
Jávor Pál énekelte először, legutóbbi reinkarnációja a Hot Jazz Band révén látott ismét "hangvilágot".

Szórakozgattam a fényképezőgépemmel, a kifordítható képernyőn egyszer csak felfedeztem önmagamat és az első gondolatom ez volt, igen, ez egy tisztes, és bár hézagosan, de az összfelület átlagát tekintve kifejezetten őszes halánték.

Mint tudva lévő, kényszeres magamutogatástól nem szenvedek, nem is szokásom fényképezni magam, amint éppen gombaszedés, szarvasles, vagy kerékpározás, (neaggyúristen rakétatisztogatás, ha érted a viccet!) közben fényképezem magam, de most, bocsáttassék meg nekem, túl erős volt a kísértés.

Tény, hogy, bár engem is bevittek katonának, de kerültem a rangszerzést, így sem én, sem a halántékom nem volt tisztes, nemhogy megélhetési tiszthelyettes, vagy más efféle analfabetikum.

De most megmutatom!

Színre színt

 Hiába mutatja zöldnek magát, a szaga igen bántó és, ha hozzáérsz, te is büdös leszel.

Nem hivatalos tudományos magyar neve: Lehet  Más a Poloska.

Néha megesik.

Néha esik mifelénk, többet, mint az aszály sújtotta déli részeken, ezért csak nagy óvatossággal tudatom a hírt: kisebb felhőszakadás ért el minket az előbb, hangos dörgés-csattogással. Épp úton voltam, gyalog, egyik kezemben nagy táska, benne mindenféle nedvességet nem kedvelő alkalmatossággal, laptop, mikrofonok, etc., másikban egy hatalmas ernyő, amit a szél minden áron kölcsön akart venni, még úgy is, hogy egészen a tövénél fogtam. Az olykor tíz centis vízben, meg az ereszcsatornákból oldalt zubogó áradatban éreztem a megtisztulás, a felfrissülés minden örömét, némi gondot csak az okozott, hogy hazaérvén a kapu előtt döntenem kellett, vagy az ernyő, vagy a kapunyitás a farzsebben lapuló kulcsköteg megkaparintása által. Utóbbi megoldás bizonyult életképesnek, miután már tetőtől talpig átnedvesedtem a kellemes, langymeleg zuhétól, /autósnyelven alsó-felső mosás/.
Rút dolog olyasminek örvendezni, melynek hiányát más esetleg  megszenvedi, ezért e sorok rögzítése előtt az Időkép.hu képeit nézegetve igyekeztem megnyugtatni magam, jut ebből még délebbre is.

Várom hát a víz - szajelzéseket, és most énekeljük együtt aztatat, hogy: "Által mennék én a Tiszán ladikon".....v@azze, nincs is benne víz....

Jason Mraz

Azt hittem, már nem lesz új kedvencem, zenekar, énekes, hangszeres szólista.
Azt hittem, megismertem már mindenkit, aki nekem érdekes, fontos, különleges lehet. Vagy újszerű, de mégis a klasszikus popzene útját járó, könnyen befogadható stílusvilágú.
Pár hónapja egyik tanítványom hozott egy dalt, tanulnánk meg. Hát persze, hisz ezért járunk össze, így következő órára elkészítettem az anyagot. Szuggesztív énekhang, mellé egy szál gitár és a fátyolos, valószerűtlenül könnyed kongás vokalista sehol egy gombokat nyomogató digitális gépezet, két igazi zenész, lenyűgöző.
Jazon Mraz, így hívják a legényt.