Fentről nézve fűfélének tűnik, ám, ahogy ássa az ember, valami torma-vagy fehérrépagyökér-szerűségben folytatódik, ami, ha megsérül, belül hófehér és levet ereszt, ami ugyancsak fehér és erősen ragacsos. Több képet is készítettem, hogy a remélt szakvélemény bizton megérkezzék.
Elmaradt egy kisebb rész, ennek fölszámolása során újabb gazdaságtörténeti rekvizitumra akadtam a tarack jótékony fedésében. Szép, nagy lánc, igaz, ennél a fakard is fényesebb a Horthy-szobor avató idióták posztómundérjának oldalán, de legalább az én láncom. Vannak is terveim vele, egy egész láncolat.
Mire te, Kedves Olvasó, e sorokat kézbe veszed, (na, milyen?) e kis tarack-triangulum is beszántódott, várja a telet. Az ásó is aluszik, karomban a zsibbadás....
A hátsó kertben is viszonylagos rend van, a balszomszéd felőli kerítést is kijavítgattam a kritikus pontokon, a kisebb szárnyasok nagy szomorúságára. Szerettem nézegetni, mikor átszöktek, és falták a parlag gyümölcseit, de az esti hazatérés néhányuknak már nem mindig sikerült önerőből, ilyenkor a magas fűben éjszakáztak, én meg aggódtam értük. No, ennek, úgy látom, egy időre vége.
Épp végszóra történt mindez, tegnap már esett. A hőmérséklet is.
