2012. szeptember 5.

Néha megesik.

Néha esik mifelénk, többet, mint az aszály sújtotta déli részeken, ezért csak nagy óvatossággal tudatom a hírt: kisebb felhőszakadás ért el minket az előbb, hangos dörgés-csattogással. Épp úton voltam, gyalog, egyik kezemben nagy táska, benne mindenféle nedvességet nem kedvelő alkalmatossággal, laptop, mikrofonok, etc., másikban egy hatalmas ernyő, amit a szél minden áron kölcsön akart venni, még úgy is, hogy egészen a tövénél fogtam. Az olykor tíz centis vízben, meg az ereszcsatornákból oldalt zubogó áradatban éreztem a megtisztulás, a felfrissülés minden örömét, némi gondot csak az okozott, hogy hazaérvén a kapu előtt döntenem kellett, vagy az ernyő, vagy a kapunyitás a farzsebben lapuló kulcsköteg megkaparintása által. Utóbbi megoldás bizonyult életképesnek, miután már tetőtől talpig átnedvesedtem a kellemes, langymeleg zuhétól, /autósnyelven alsó-felső mosás/.
Rút dolog olyasminek örvendezni, melynek hiányát más esetleg  megszenvedi, ezért e sorok rögzítése előtt az Időkép.hu képeit nézegetve igyekeztem megnyugtatni magam, jut ebből még délebbre is.

Várom hát a víz - szajelzéseket, és most énekeljük együtt aztatat, hogy: "Által mennék én a Tiszán ladikon".....v@azze, nincs is benne víz....




2 megjegyzés:

  1. Az a nedves áldás igazán lehetett volna kissé finomabb, mértékletesebb! Itt is dörgött ám! Még a villám is belevágott az energiaszolgáltatóba! De a betonon csak pár pillanatra nagy pöttyöket lehetett látni, mialatt a napellenzőt tekertem fel, mint aki nagyobb esőtől tart. Azóta méla csönd. Majd éjjel talán ide is ér valami mennyei felfrissülés:)))

    VálaszTörlés
  2. Pedig nagyon azon voltam, hogy felétek toljam a felhőgörgeteget, de, ha nem, hát nem. Majd legközelebb. A paprikáim, a karalábé és a bab talán még meghálál valamit ebből a kis spriccből, az is valami.

    VálaszTörlés