2013. december 20.

"Van úgy, hogy az ember olykor visszahúzódik..."

    Van úgy, hogy az ember olykor visszahúzódik abból a virtuális közösségnek nevezett hangyabolyból,  melyet önnön szórakoztatására maga köré húzott és ez akkor válik esedékessé, mikor bármilyen, látszólag érdektelen, mondjuk, éppen egy,  alapvetően a közszórakoztatás részeként kezelendő esemény habjai kezdik elborítani a mindennapok dögunalmát.
    Sorozatos példák során válik nyilvánvalóvá, hogy a bizonyos értelemben akár zeneinek is minősíthető vetélkedők válogatás nélkül  ejtik rabul a társadalom minden általam ismert szegmensének 'tudás'ra éhes polgárait. Ott van a tévé a könyvespolc előtt, utóbbit (jelképesen is) kitakarva lóg bele az életünkbe és csendes, módszeres léptekkel formálja, alakítgatja át, ha tetszik, nullázza le valaha volt, szülőktől, tanítóinktól szerzett értékrendünket. Kialakult egy ezerféle társadalmi környezetből érkezett, de ízlés-és értékvilágát tekintve homogén közösség, amely roppant önérzetes, ha az agysejtjeibe beépült modern kori dogmák bármelyikét bárki is megkérdőjelezni merészeli, ilyenkor gondolkozás és számottevő önkontroll nélkül zúdítja a - főleg a szél-jobb által használt - jelzős szerkezeteket, mint az érvekkel aládúcolt ellenvélemény-nyilvánítás legkarakteresebb eszközét a rémült elkövetőre. Aki pedig mindeddig balgán hitt abban, hogy vannak állandó etikai, meg (juj, mit nem mondok!) morális pillérek, melyeket feladva saját magunkból is kivész valami, az most, a 21. században végletesen és örökre eltévedt. Mások ma a szokások, és, bárhogy is fáj, többé a gyerekeink gyerekeivel mi már szót soha nem érthetünk. A dolgok vállrándításokkal elintézhetőek, legyen az az élet bármely területe, megélhetés, politika, társadalmi, vagy emberi kapcsolatok.

Vagy a pornó.
     
Tavasszal még illatos, mézet adó akácvirág, most meg egy deres, szárazon zörgő hüvely. Csak mondom.


3 megjegyzés:

  1. Írásod arra késztet, hogy az egyensúlyt, ami meglehetősen a negatív oldalra billent, valamiképp helyrehozzam. Persze, reménytelen, de mégis. Az utolsó képnél kezdem. Abból a szárazon zörgő hüvelyből magvak esnek a földre és lesznek ifjú csemeték. A TV mögött egy könyvespolc ( esetleg van a helységnek könyvtára is), amit olvasgatni sokkal sokkal jobb hangulatot biztosítana, mint az agyalágyult adások, amiket állítólag a közízlés irányít (ebben én persze nem hiszek). Az csak egy hatalmas plusz nálad, hogy zenélni is tudsz. Nekem sikerült elővenni azt a pár fogást, amivel dalokat kísértem annak idején és már az is nagyon jót tesz. A klasszikus CD-ket meg szinte gyógyszernek hallgatom, mert egy jobb világba visznek el, ahol ez a sok szenny és gyalázat nem uralkodik. Ha nem jól értettelek, bocsánat! A tél nem egy vidám évszak, a visszahúzódásé, az otthon melegében való gondolkozásé.

    VálaszTörlés
  2. Facebookon célozgattam arra, hogy talán a Parlament megmaradt, jobbára Steindl Imrének köszönhető méltóságát legalább így, zavaros identitású, tiszavirég-éltű sztárocskákkal tán mégse kéne rongálgatni. Kollektív halálhörgés lett a reakció, jaj, szegény kis jó útra tért pornós, meg a Ferenc pápa is azt mondta, stb., mintha mindenki ebből az alapvetően értelmiségi körből a saját énjének egy darabját védelmezné tőlem, a vén, gonosz homofóbtól. Odáig, viszont, hogy a fotómellékletet bárki is értelmezni próbálja, tartok tőle, rajtad kívül senki nem jutott el. Erős szűrő az is, hogy törzsismerőseim közül ki NEM nyomott ezúttal 'tetszik' gombot, nem, mintha ennek a kissé gépies funkciónak lenne komolyabb jelentősége, de hová tartozásokat pozicionál, jelez az óvatos távolmaradás. Nálam hangkazetták szólnak, többnyire country és jazz-rock, meg rengeteget gyakorlok,szedem elő a régi anyagaimat. Egyet-egyet föl is játszom, de sajnos a zenés viccelődésnek most nincs nagy keletje.

    VálaszTörlés
  3. Tájékozatlanságom abból ered, hogy a facebookon csak személyes dolgokat olvasok, ebben a szűk körben eleve távoltartom magam mindentől, ami árt...Köszönöm a felvilágosítást.

    VálaszTörlés