2013. december 11.

Valami újat szeretnék...

Ki-és bevezetés:

Valami újat szeretnék, változást a blogomban, ami egyfelől megőrzi a folyamatosságot, másrészt jelezné, hogy másik világba érkeztem, ahol sem a táj, sem az emberek, sem az, amit általános közérzetnek neveznek, nem olyan, mint ezelőtt. Jó lenne most, itt, beépülni a rendszerbe, amely, ahogy szórvány-információimból kikövetkeztethetem, működik. A település - Kétegyháza - küllemében, az elvárható közszolgáltatások tekintetében egyaránt működőképesnek tűnik. Nyoma sincs a belsőbb régiókban már-már magától értetődő diktátum-politizálásnak, no, meg valamiért az ittenieknek nem sajátja a diszkrimináció, legyen az származás-vagy tőkealapú. Pedig aztán igen színes multikulturális szövedéke él közösségben, magyar, román és cigány családok gyakorlatilag egy légtérben, bónuszként a hitélethez vonzódókat  is legalább ötféle csomag várja. Az alapszintű oktatás is ehhez a sokszínűséghez igazodik, mintha ide még nem ért volna el a "hoffmanrózsás forradalom" okozta őskáosz sem.

A kulturális felhozatal szerény, ám ez betudható a helyben kialakult szokásoknak, melyek inkább a megélhetés, a minél hatékonyabb önellátás felé terelik a figyelmet, mintsem a műv.ház és  benne a könyvtár, vagy akár a klubmozgalmak szerény kínálata.
Vannak tartalékok, bár alig láthatóak, s úgy tűnik, akad még "megműveletlen" terület.

Drámai a különbség mostani és a volt lakhelyem esztétikai állapotát illetően. Itt, eltekintve az elhagyott, senki által nem gondozott lakóépületektől mindenütt tisztaság van, eldobált szemetet, hulladékot a közterületeken sehol sem látni, az utak, árokpartok ápoltak, és vélhetően nem (csak) a szigorú rendeletek, hanem az otthon és a környezet szeretete is okai mindennek.

Érezhető méreteket öltött az elvándorlás. A nemrég még 4500 fős lakosságszám mára 4000 alá csökkent. Feltételezhető, hogy az életkori statisztikák is efelé mutatnak,  lehet ez oka annak is, hogy az elhagyott ingatlanok száma  növekszik.
Az utóbbi pár hétben indultam neki környezetismereti túráimnak, fotózva mindent, ami érdekes, dokumentálni való, hogy azután, ha mégis rátalálok valami helybéli, írni, s olvasni másképp is tudó  "kabátos emberek"-re, mindezzel kezdjek, kezdjünk valamit.

Elsőre néhány kép pár elhagyott, pusztulásra szánt épületről:













3 megjegyzés:

  1. szia Mikipapa :)


    a képek tényleg drámaiak, az írás viszont megejtően szép! További sok sikert új otthonodnak és tágabb környezetének megismeréséhez :)

    VálaszTörlés
  2. A megújulásra nagy szükségünk van. A képek, mint a gazdátlan kutyák szívszorítóan hatnak, az emberek, a reménység viszont azt súgja, semmi sincs veszve. Remélem sikerül gyökeret verni egy ilyen más környéken. Vajon hány ember kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy idegen világban?

    VálaszTörlés
  3. Kezdettől jól érezzük magunkat, az itteniek igen-igen befogadóak és segítőkészek, kivált, hogy látják, alkalmasak vagyunk a helyben honos életvitelre. Hány ember kell, hogy jól érezzük magunkat? Bölcs felvetés, egykönnyen nem megválaszolható. Lassan lépkedünk előre a kapcsolati hálókon, remek szomszédok, Ildikónak kiváló traccspartnerek, zömmel az ő kapcsolataik révén alakulgat a házfelújítás, az ilyen-olyan beszerzések. Hátra van még, ahogy írtam, valamiféle nem virtuális szellemi infrastruktúrába való bekapcsolódás, nem feltétlenül politikai attitűddel, sajtó, zeneoktatás, etc. A riportfotózás már elkezdődött...

    VálaszTörlés