66+1 év.

Kicsit piszkálgattam a blogfelület szerkesztőt és végre megcserélhettem a lejárt garanciájú MIKI66-ot a soron következőre. Így már mindjárt más.

Van egy szép nagy pázsitos rész a házunk előtt, rajta két birskörtefa. Két  - három évente jön rájuk a termékenységi roham, ilyenkor csak úgy roskadnak az ágak. A termést az erre lakók, meg a mellettünk lévő kórházba látogatók szokták leszedegetni, olykor körbenéz a szüretelő, nem látja-e valaki. Kárba sosem vész, az biztos. Ez a mostani ismét a bőség éve, most még ugyan zöld, mint a kék-szilva, ami azért piros, mert még zöld.

Hová mész. Piroska?

Megyek a lecsóba!

És a gonosz nagymama valamennyit miszlikre szabdalta és egy nagy fazékba hajította...

Ezt látná a Budai Gyula, rögtön eladná CBA-dinnyének!

Pssszt !!!

Pici alszik. Elég alaposan, hosszú, fárasztó éjszakája volt, minket kellett ébresztgetnie óránként. Ő tudja, miért, mi meg nem kérdezzük.

Paprikáim is vannak, de már nem sokáig

Ezen a vékony szálon lógva tartom a kapcsolatot a külvilággal. Fotózgatok, mesélgetek, és várom a kapást, hogy a látottakról, bármily jelentéktelenek és hétköznapiak, cseveghessek kicsit. Eljön az idő, mikor az ember egészen biztos abban, hogy ki kell hátrálnia abból a fajta közéletből, melyhez hozzáadni magából már nem nagyon tud mit. Marad néhány jó erős kapaszkodó, a tanítás, néha egy-egy fellépés, inkább ismerősi körben, meg ez a pár négyzetméternyi földdarab, amely már nagyon unhatja, hogy tavasztól őszig megállás nélkül piszkálgatom.

 Sokáig azt hittem, a TV paprika a televíziózáshoz kapcsolódó elnevezés, míg egyszer valaki csak megmondta:tölteni való. Nahát!!!

Nemsokára olyan szép piros lesz, hogy a szomszédja belesárgul az irigységbe.

Vízállásjelentés

 Paprikaföld.  Ameddig a szem ellát...

cseripaprika, már most dögerős.

Látni az eredményt, az nagyon jó. Hivalkodni vele, az sem kevésbé, bár a monotónia szele meglegyint, hogy ilyet már fotóztam tavaly, meg azelőtt. Paprikát is, hát hogyne, kosárszám. Most kevesebb lesz, a cseresznyepaprika és a paradicsom alakú kizárólag a jövő nyárig elegendő cseresznyepaprika-krém szükségletem fedezésére szolgál, a fehérből lecsó készül, meg töltött paprika. Imádják a vizet, hiába esett előző nap, reggel már lógó levél-orral mutatják, hogy szomjasak. Igyatok, gyerekek!

Konyhakerti Bab ylon

Idén a fejtőbab mellett döntöttünk a vágott, lefagyasztós helyett, leginkább a véges fagyasztó-kapacitás okán..
Egy /- kettő, - három/ részét nekidöntöttem a szomszéd kórház falának, a másik mindenféle toldott-foldott karókból tákolt támasztékra lett szak-irányítva. Utóbbi alá jelentős mennyiségű komposztot ástam az ősszel, ami most köszön vissza. Karós babom elképesztően buja keleties hangulatú kastéllyá nőtte ki, azaz be magát, hűvös belső résszel, kecses tornyokkal s beletúrva a rengetegbe díszes függőkként fehéren világító babhüvelyeket lát a gazdaszem  mindenütt.
Közben ismerkedem az "új" (8 éves) fényképezőgépemmel, a mai, aprólékos, jegyzeteléssel megsegített próbálkozások, no, meg Papus tippjei révén, úgy tűnik, megbarátkozunk, bár az elődjét közelítő színvilágra ráközelíteni kissé piszmogós, de megéri. Vagy inkább muszáj.

Kerti makró-saláta

Próbálom szokni a kényszerű gépcsere előidézte változásokat, valami reménysugár már felvillant, bár túl sok benne a zöld.
A legtöbb képet, úgy tűnik, utólag szerkeszteni kell. A kivédhetetlen beégéseket levágni, a kontrasztokat, fényerőt, stb. javítgatni, amit az idestova 8 éves kis Nikon nem képes magától elvégezni, hiába a mindenre kiterjedő, több módban is elérhető setup.
A zöld, fehér és a fekete, na, abba belehal. Márpedig a kertben mostanában leginkább ezek a színek tartózkodnak, itt, a boldog Budavár alján, ahová azért csurrant-cseppent valamennyi eső.

Fast Stone Image Wiever, így hívják azt a magyarított, nyugdíjasok számára is elérhető szellemiségű képszerkesztőt, amely legtöbb idevágó problémámat képes megoldani. Annak idején blogger-barátaim némelyikére is sikerült rásózni, őszinte örömömre. Most is ővele fúrtam-faragtam a mai fotó-adagot, az eredmény (?) fentebb látható. A futóbab-indás fotók vágatlanok, csak az oldalakat metszegettem kicsit.

Fél lábbal a paradicsomban

Ez a cím legalább oly baljós, mint a "Hazafelé", de, ismervén a blog-szerzőt, s valamennyire önmagamat is, mondhatom, időnket mi mindketten derűs nyugalommal töltjük, hasznossá tenni igyekezvén minden feleslegesnek látszó percet is. Itt a földön. Én most éppen a paradicsomföldön. A méltányosságot csak hírből ismerő égiek a Tolna - Somogy régióból elspórolt esőt mind ide zúdították, buja ősrengeteggé varázsolva bármit, ami csak növekedni hajlamos. A sokféle alakú, formájú és ízű gyümölcsből idén négyféle kapott lehetőséget minálunk: A 'korall', ami korai, (ez most az augusztus közepét jelenti, néhány előfutárt leszámítva) ; a 'jubileum', magas törzsű, közepes, szép, gömbölyded termésű, ez kissé később érik, most éppen korán (?). A szemközti házfal hibáit takargatni volt hivatott a véletlen során pár éve előbújt lugasparadicsom, ami a járókelők figyelmét minden szezonban felkelti, kérik, s mi adjuk a magnak valót, (örömmel, hadd tegyem hozzá.) ; A negyedikről, hogy került a többi közé, fogalmam sincs. Magasra tör ez is, mint a lugasparadicsom, de apró, picike fürtök nyüzsögnek rajta. Meglehet, a lugaspariból kimenekült, a génkezelés kínjait levető kis 'atavistá'-val állunk szemben. Örülök a jövevénynek és ígérem, soha nem fogom desszertparadicsomnak szólítani.
Következzék a tárlat: Rákattintva megnőnek, sorba állnak a képek.

Korall. Így nem látszik, de jó férfiököl nagyságú.

Kép csapat paradicsom, közte édes-és paradicsoalakú paprika.

Jubileum

Ő az apró-pici piri-pari

Már ötödik éve ugyanitt, egy szem, véletlenül idepottyant magocskából. C'est la vie...