Jólfésültnek aligha mondhatnók....

Délelőtt kiadós kerti munka, utána rövid fotózgatás a legújabb fej(t)leményekről, /nem mondtam, hogy borsó/ az ebéd is igazi, finom saját sóska, már sokadjára. Növekszik a paradicsom, a paprika, a szederről nem is beszélve és van pár féle virágom, az egyikről látható itt egy kép félig elnyílott állapotjában. Tudod-e, mi a virág neve? A magyar neve, nem a latin, kanyécsno, natürlich, naturellement...

 Van már sok, de ez a legdaliásabb.

Hát nem gyönyörű?

Vár állott ott,...

Ez a varázslatos buja-zöld halom a közelmúltig derék szomszédaim egyike évtizedek alatt ide rekvirált ingóságainak csendben rothadó halmaza volt. de most, hogy ő is, miként egyre több tiszta elméjű hazánkfia, külföldön próbál boldogulni, átvettem a hatalmat a magára hagyott kertrész fölött. Vére hullató fecskefű az, ami belepte ezt a kreatív halmazt, maga alá temetve bádogkannák, műanyaghulladék, építési törmelék tömegét. Így már egész pofás.

 Tavaly a paradicsom jó része elrohadt a sok esőtől, így, hallgatva erős túlélési ösztönömre, idén 6 (!) helyre ültettem paradicsomot, három fajtát. Iszonyatosan nőnek, a Korall-on már gömbölyödnek a lecsó-jelöltek. Túltermelési válság kizárva, lesz gazdája, akármennyi terem.

Büszkeségem, a tavaly ültetett szeder. A kép szándékosan 'fektetett', mert így több fér bele. Meg belém.

Égig érő törpeborsó

Rajnai Törpe
Eredeti Cora-különlegesség, világos, jól olvasható fajta-megjelöléssel. Kibontva sem láttam eltérést a megszokottól, csak majd a terebély korszakában, hogy ez a szélsőjobb bitang elérte a kígyó ubiknak szánt csirkehálót, látszott: Ez nem rajnai, inkább bizonnyal a génmódosított alcsuti törpe. Későn érik, ápolást is gyakran igényel, pedig jó lenne, ha mielőbb menne a levesbe.