Törpe vízmű

Fentebb látható a benedvesítendő terület. Rákattintással a kép 'óriás leszen, vagy katona....'



A vizet ebből a kerekded lyukacskából lehet/kell kipiszkálni törpe adagokban, innen a név: törpevíz-mű.




Ebben a hordóban eredetileg fagylalt-alapanyag volt, de az kinyalódott, most termo-pufferként működik. A képen a hordótól jobbra nem látható zöld locsolókanna (mimikri) meg-megmeregetése révén jut el az itóka a sok szomjashoz.

Író - olvasó találkozó.

Szeder? Yes! Kezd pirosodni a pari:







Már a második szedés, de lesz még bőven. Édes paprika, nagyon szépnek indul...


Az idei első kovászos. A fokhagyma kifelejtődött...

Imádtam Steinbecket, meg egyáltalán az olvasást magát, ez az állapot el is tartott úgy jó negyven éves koromig. Azután mindez lassan elhalt, maradtak a rövid lélegzetű írások, novellák, később már az se.
Most, hogy ilyen-olyan okokból szép fokozatosan szigetelem le magam a külvilágtól, egyszerre a munka, a közkultúra és a mindenféle közérdeklődések világa lassan a semmibe vész, ismét hiányozni kezd az az állapot, melytől negyedszázada fosztom meg magam. Az a bezártság, amikor semmi és senki nincs körülöttem, nem hajtanak elvárások, kötelezettségek és csak ülök, olvasok, elmerülök.

Csináltam idén hátul a garázs mögé egy nyitott fészer-félét, benne néhány kerti eszköz, de leginkább egy heverő, amely engem vár, és az áhított könyvet. Már nem soká kell várjon.

Most még a kert a non plus ultra. "Érik a gyümölcs", telik a mélyhűtő, anya fantasztikus turmixokat gyárt, nincs megállás. A szomszédok kertrészét is átvállaltam, bolond dolog, de szeretek 35 fokos tűző napsütésben sarlózni, hétrét hajlongva az alacsony gyümölcsfák alatt. Siker-élmény, önbizalmat ad, néha jól jön.
Ide, a blogjaimba is ritkán jutok be, pedig hiányzik az a kis számú, de igen kedves társaság, amely itt körbevesz.

Most, hogy a számítógépről való közvetlen képfeltöltéssel is bővült a BLOGGER szolgáltatási köre, újra ezt a metódust választom, bár valamiért mindig az elejére rakja a képet , nem baj, jó az így is.

Mintamókus.

Barackevő Mókusasszony napja van ma. Ilyenkor kijönnek az erdőből a mókusok, hogy leegyék a szomszédék négy éve terméketlen, ám idén megtáltosodott barackfájáról az összes gyümölcsöt. Pontosabban nem is a gyümölcsöt, hanem a barackmagot, amit, ugye, előbb ki kell bányászni.
Három gyanúsított van és a tanúk állítása szerint egy harkály is melléjük szegődött intendánsként. Hiába, itt is zajlik a "külsősök" alkalmazása.
Hajnalban kimentem, hátha lekapom őket, de már csak a pusztítás nyomait tudtam megörökíteni.
Nálunk meg egyszerre akar minden beérni. Paradicsom, vajbab, uborka, másod-és harmad-borsó, no, meg a gyönyörű szeder.

Az a zöld gömbölyű pedig nem világháborús robbanószerkezet, hanem egy sárgadinnye. Azért zöld.

Kipróbáltam az új képfeltöltés funkciót, szép is, jó is, gyors is, csak, sajnos ő dönti el, hogy hol foglaljon helyet az oldalon, ebből adódóan némi fejetlenség látszata kél.

Itt vagyok ám!

Itt vagyok, lennék többet is, de az utóbbi napokban akadályverseny zajlott: Sikerül-e végre videót feltöltenem, s ha igen, hogyan?!
Meglehetős szűkmarkú az ajánlat itt, a Blogger-en. Feltölteni csak a számítógépről lehet, max. 100 MB méretű, MPG kiterjesztésű fájlokat. Videó-vágással nem tervezek foglalkozni, tehát a felvételnél célszerű figyelni, hol nyomjak stopot, majd utána a mentés kínál többféle lehetőséget a fájlméret csökkentésére.
Tegnap búcsú volt nálunk, az eddigi legalacsonyabb költségvetésű, ez a tény sikeresen lehúzta az eseménysor színvonalát, vele a látogatottságot is. És, lám, hiába nyüszkölődött az erősen létszám-hiányos keresztény zenekar, az égiek a kínosan gyenge, itt-ott hangulatjavító disszonanciákkal terhelt produkciót egész estét betöltő csendes záporral honorálták. Nyiltak az ernyők, a bazársor elpakolt, a vízi-csúszdává átlényegült ugróvár gazdája is reménytelen tekintettel nézte, s törölgette alkalmatosságát.
A kertecském mindezt igazán nem bánja. Egy-két paprika dőlésszöge korrekcióra szorult, imádott borzaskatám sem bírja jól a sokcsepp-sokkot, de nagyobb baj nincs.

Jólfésültnek aligha mondhatnók....

Délelőtt kiadós kerti munka, utána rövid fotózgatás a legújabb fej(t)leményekről, /nem mondtam, hogy borsó/ az ebéd is igazi, finom saját sóska, már sokadjára. Növekszik a paradicsom, a paprika, a szederről nem is beszélve és van pár féle virágom, az egyikről látható itt egy kép félig elnyílott állapotjában. Tudod-e, mi a virág neve? A magyar neve, nem a latin, kanyécsno, natürlich, naturellement...

 Van már sok, de ez a legdaliásabb.

Hát nem gyönyörű?

Vár állott ott,...

Ez a varázslatos buja-zöld halom a közelmúltig derék szomszédaim egyike évtizedek alatt ide rekvirált ingóságainak csendben rothadó halmaza volt. de most, hogy ő is, miként egyre több tiszta elméjű hazánkfia, külföldön próbál boldogulni, átvettem a hatalmat a magára hagyott kertrész fölött. Vére hullató fecskefű az, ami belepte ezt a kreatív halmazt, maga alá temetve bádogkannák, műanyaghulladék, építési törmelék tömegét. Így már egész pofás.

 Tavaly a paradicsom jó része elrohadt a sok esőtől, így, hallgatva erős túlélési ösztönömre, idén 6 (!) helyre ültettem paradicsomot, három fajtát. Iszonyatosan nőnek, a Korall-on már gömbölyödnek a lecsó-jelöltek. Túltermelési válság kizárva, lesz gazdája, akármennyi terem.

Büszkeségem, a tavaly ültetett szeder. A kép szándékosan 'fektetett', mert így több fér bele. Meg belém.

Égig érő törpeborsó

Rajnai Törpe
Eredeti Cora-különlegesség, világos, jól olvasható fajta-megjelöléssel. Kibontva sem láttam eltérést a megszokottól, csak majd a terebély korszakában, hogy ez a szélsőjobb bitang elérte a kígyó ubiknak szánt csirkehálót, látszott: Ez nem rajnai, inkább bizonnyal a génmódosított alcsuti törpe. Későn érik, ápolást is gyakran igényel, pedig jó lenne, ha mielőbb menne a levesbe.