2015. augusztus 11.

Román, magyar jó barát






               Román, magyar jó barát. (Még az UPC-n is.)


        Két éve, hogy itt élünk. Egyéb elvégezni valóim közt amatőr szociológusként mostanra megpróbáltam feltárni, mit is jelent a minden-napokban olyan közösségben élni, melyben a nyelvi, szokásjogi és a szülőhaza anyanemzethez való kötődésének bonyolult szövevénye szorítja olykor korlátok közé s kényszeríti érzelmi döntésekre az itt élőket.

       Magyar, román, cigány, ez a három meghatározó itteni népcsoport, melyből ki-ki a maga módján határozza meg nemzeti, nyelvi, kulturális identitását. Az első kettő államalapítói jogon is, mely körülménynek hátrányai vannak azon esetekben, mikor az egyik népcsoport a másik állam földrajzi határain belül talált magának otthont, vagy épp ellenkezőleg, mikor e határok változása fosztotta meg otthonától. Mindkét esetben közös a felelőssége a befogadó és az anyaországoknak is az elszakadtak állampolgári közérzete, nyelve, kultúrája és általában azok mindennapi boldogulása kapcsán is, és ehhez ma már elengedhetetlen a határokon átívelő kommunikáció, rádió-és televíziós csatornák, több nyelvű hírportálok kötelező biztosítása is.

Nálunk ez nem így van. Épül az online szögesdrót.

       A magyar nemzetiségpolitikáról sok jót mondani nem lehet, egyetlen funkciója van, a szavazat-maximalizálás, humán értékek nem érdeklik, közösségformálás, hagyományőrzés, építészeti kultúra, semmi, a hűbérrendszer nem tűri az értelmiséget, mára látjuk ennek „eredményeit” is a jogrendszer egész területén.

       Kétegyházán mostanáig a helyi UPC kábelhálózatán működött, közmegelégedésre a román anyanyelvűek, a színes nemzetiségi kultúrát kedvelők körében egyaránt kedvelt két csatorna, amely mostanra minden előzetes bejelentés, tájékoztatás nélkül megszűnt. Átvéve azt a stílust, mely a kormánytévék erőszakos nyomulásával való összesimulást sugallja, és azt, hogy ettől a szolgáltatótól túl sok jót ne várjunk, érdemi kapcsolatot a felhasználókkal - a havi pénzbeszedésen túl.

       Több helyi közösség is megmozdulhatott volna már, az érintett alapfokú oktatási intézmény, az Önkormányzat, a különböző egyesületek, és félő, hogy a román nagykövetségig sem jutott el ennek a kulturális és politikai fosztogatásnak a híre.

      Azt már megtapasztalhattuk, milyen ostobán tudnak viselkedni civil szervezetek, mikor pártok jó szándékú humanitárius akciót kell, hogy kezeljék.

     Vajon akad-e egyesület, civil közösség, amely lépéseket kezdeményezne ennek a durva beavatkozásnak a jóvá tételére?

Ha nem, akkor talán elnézi mindenki a Demokratikus Koalíció helyi szervezetének, hogy ez ügyben, ily módon elsőként, s talán nem egyedül emelt szót!

Kürti Miklós

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése