Kelet-Magyarországi Mezőgazdasági Krónika, képekben.

Csak így, szerényen, ahogy az elvárható.

Hónapok óta érintetlen blogom nyílik meg újra. Röstelkedve nézem, tartós távollétem alatt is hányan, hányszor kattintottak erre a blogra, hátha történik valami szórakoztató, érdekes esemény új lakóhelyünkön. 

Most háromnegyed éve, hogy beköltöztünk, ezalatt megsokasodtak az ismeretségek, kapcsolatok, tapasztalatok gyűlnek, ivódik be a fejünkbe az itteni szokások, elvárások kusza szövedéke, próbáljuk átlátni a "mindenki ismer mindenkit & mindenki rokona - majdnem - mindenkinek" bonyolult rendszerét. 

A nagy nyilvánosságnak szánt 'műsor-anyag' hangsúlyos része a génjeim mélyéről előtörő földműves-mivoltom fejlődési szakaszainak szemérmetlen kiteregetése. Nem győzök betelni a ténnyel, hogy sok - sok év után újra saját, művelésre alkalmas földdarab birtokosa lettem, bárha a birtok  teljes leigázása annak nagysága - s nem kevésbé saját vénségem miatt - már nem fog megvalósulni, ha csak a kaszálást is be nem számítjuk a földművelési ágazatok közé. 

Az alábbi fotók a tegnapi, május elejei állapotokat tükrözik. Ezúttal a felvonulás fűnyíró gereblye és egyéb kerti szerszámok társaságában zajlott, az eredmények talán érzékelhetőek a fotókon. 

Virágnevelde

   

Meggy-és ringló

Krumpli, zöldbab, hátul a kaszáló

Rámászott a borsó a sárgarépára.

Minden nap esik, hol több, hol kevesebb. Ma kevesebb.

Ha baj nem éri, rengeteg ringló és szilva lesz az idén.

Sokat esik, így még egy sávot fölástam a napokban, elől már cukkini várja, hogy előbújhasson.

Töltögetünk, töltögetünk? A borsó meg fekszik el ?!

Cseripaprika. Most kapaszkodik.

Csak dörgött, aztán csend.

Lugas. Egyik kezemben a "Hogyan metsszünk?", másikban a gyilok.

Amerre lépek, százszorszép terem.

Egy-két nap, és az akácfák is kivirágzanak.