Kertásás, fűnyírás, kamion-áradat

Ünnep utáni nap egész délelőtt özönlöttek Románia felől a szállítójárművek, a torlódás vélhetően a harcászati akciónappá átrajzolt ellenzék-forradalmi ünnepünk miatt jöhetett létre, nyilván kellettek a szabad utak a határon túli feltarisznyázott brekeke-aktivistáknak. No, ezt csak úgy gondolom,  gondoltam kertásás közben. Erről is úgy véltem, ennyi elég kell, hogy legyen, hisz már jó 160 négyzetméter, majdnem duplája a törökbálinti közös-udvari kertrészemnek. Most meg, mint egy elfajzott Mé-szaros Lőrinc, nézegetem, hogy csak kéne még egy sávocskát hozzácsapni, ha már így megbirtokolódott ez a szép nagy ugar. Pláne, hogy saját pénzen, ugye.

Gábor, a volt tulajnéni  fia mosolygott, na, a fűnyírást megúsztad idénre! Az meg nő, mint a gomba, van, ahol jóval bokán fölül ér, közben a lomb is erősen nekilátott a faelhagyásnak, így hát fűnyírás, nincs mese. Villanyos, puttony nélkül, jó az a fű ott, ahol van.

Most, az utolsó menetnél már kevesebb a földbe telepített tetőcserép, pala és téglatörmelék, viszont előkerült egy gyönyörű, formás traktoralkatrész "aki" miatt szegény sokat próbált ásómnak támadt némi halálfélelme. Na, ezért is kéne még szurkodni a vasat, ki tudja, merre, merre visz a fémkereső a göröngyös úton, ahogy a nóta és Fritz Tamás mondják.

A képek, tíz darab, de ne add fel!