Van, aki sepregeti, akad, aki erre a célra tudományos alapossággal kifejlesztett gereblyével s akad, mint a 'Bálinti plébános, aki tűzpiros, a Messerschmittek hangját formázó benzinmotoros szörnnyel veszi fel a harcot az elmúlás sokszínű, mindent elborító áradatával. Akad olyan is, aki csak járkál benne, rugdossa élvezettel a szemgyönyörködtető levélhalmokat, hálás téma ez a fotósoknak, továbbá igazi megmérettetés a Nemzeti Köztisztálkodás Hivatalának, merthogy kell legyen ilyen is. Az aztán a legritkább eset, hogy komponistát, kicsit, vagy nagyobbat ihletne meg a lombhullás. Az emlékezetes Les feuilles mortes /Hulló falevél/ óta várja a sanzon-kedvelők miriádja, hogy az ősz eme újra és újra érkező csodája dalba szökkenjen, újabb arcát mutatva meg a természet és a ma embere visszafordíthatatlanul lelombozó kapcsolatának.
A melódia, melyre új textúrát formáztam, gyárilag is erről szólt, csak más korban, másképp, jámbor áhítattal átitatva, a mögötte rejlő lehetőségeket nagy elődök, Hofi & Koós már valamelyest kiaknázták, de az számomra is maradt még egy keskeny sáv.
Köszi Miklós, éppen jól jöttek ezek a muzsikák nekem :)
VálaszTörlés