Lapátoltam még ma is, szedtem le az elő-tetőről, a nyakba csöpögő vattacsomókat, és sepregettem a kerti bútorokról, virágtartókról is, mert hát ki a fene gondolta volna, hogy még most sincs vége.
Egyszer csak kisütött a nap. Úgy három óra fele. Nofene, rég láttuk egymást, mi járatban itt, ahol a Pintér se jár? Olvasztunk, olvasztgatunk? A váratlanul szétterülő fényözönben egyszer csak minden másképp kezdett el kinézni, a fenyőfák csúcsán fennakadt hópamacsok, a házereszen szendergő, briósként felcsavarodott fénylő fehér hóciha, a bokrokba szorult hólabdacsok.
Ez azért mégis csak más, mint a többi. Naugye hogyháttélleg:
Utóirat: A hótekercs tragikus hirtelenséggel, alig lapzárta után pár perccel befejezte ég s föld közötti pályafutását, frászt hozva a szomszédék amúgy is elég majrés macskájára. Emlékét megőrizzük. ( A macsek is....)
Olvasztgatott erre is nagy erővel. de ilyen szép húsvéti "roullad"ot nem csinált, ilyesmit csak piskótatésztából csinálnak errefelé...ahol a tyúkok már javában tojnak.
VálaszTörlésÉs milyen mázli, hogy még éppen megcsíptem!
VálaszTörlés