Már egy hete csak az Annára gondolok, meg-megállva. Mármint a nevet viselő dombocskára, mely a falut félkaréjban öleli, egy felől védelmet adva, másrészt meleg nyarakon valamelyest a hőséget csillapítva a völgyben lakóknak. Az esős évszak, bár későn köszönt be, mégiscsak megtorpantotta reggeli sétáinkat, melyek vagy itt, vagy a túloldali , kissé kalandosabb útviszonyokkal színezett József-hegyen zajlanak. (Ez utóbbinál a zajlani ige valós értelmet nyer, a mellettünk húzódó M-O sztráda bántó, kellemetlen dübörgése által.)
Favágók, erdei munkások alakítgatják egy ideje a természeti környezetet, nyilván céllal, meg okkal is talán. A beteg, öreg fák, gallyak kivágása, elszállítása erős, nagy járműveket, gépeket igényel, ezek nyomai, most úgy tűnik, tartósan járhatatlanná tették az erdei utakat, így a "majd, ha fagy!" állapotra vártunk megszokott hajnali túráink újra kezdéséhez.
Végre!, de vajon meddig?!
/Na, ezt írd meg, Erdős Virág,
hogyan fagy meg erdő, s virág!"
És a szokásos fotók:
Ott már ekkora hó van? Felénk mind elolvadt. Szép a táj.
VálaszTörlés