2012. szeptember 25.

Egy tisztes, őszes halánték

....a nő számára ajándék....régi táncdal, a szerzők: Horváth Jenő és Szenes Iván, a legendás páros.
Jávor Pál énekelte először, legutóbbi reinkarnációja a Hot Jazz Band révén látott ismét "hangvilágot".

Szórakozgattam a fényképezőgépemmel, a kifordítható képernyőn egyszer csak felfedeztem önmagamat és az első gondolatom ez volt, igen, ez egy tisztes, és bár hézagosan, de az összfelület átlagát tekintve kifejezetten őszes halánték.

Mint tudva lévő, kényszeres magamutogatástól nem szenvedek, nem is szokásom fényképezni magam, amint éppen gombaszedés, szarvasles, vagy kerékpározás, (neaggyúristen rakétatisztogatás, ha érted a viccet!) közben fényképezem magam, de most, bocsáttassék meg nekem, túl erős volt a kísértés.

Tény, hogy, bár engem is bevittek katonának, de kerültem a rangszerzést, így sem én, sem a halántékom nem volt tisztes, nemhogy megélhetési tiszthelyettes, vagy más efféle analfabetikum.

De most megmutatom!


3 megjegyzés:

  1. Bocsánat, de ez inkább egy kopasz fejebúb, mint egy őszes halánték! :)
    Mit fejebúb... fejelágy! Tán még be sincs egészen nőve! :)

    (Bocsi, magam is valami hasonló hajzuhataggal rendelkezem.) :)))

    VálaszTörlés
  2. Az lehet a baj, hogy ma borotválkozás közben a homlokközépről is lekaptam néhány lobogni készülő sörény-darabot, három, de legalább négy szál volt az az öt. Persze, ez most hiányzik! :-)

    VálaszTörlés
  3. Igen, hát így érthető is. Én is utáltam, amikor a szélben a szemembe csapkodott a frufrum. :)

    VálaszTörlés