Oldbojsz

Ahogy már említettem, ismeretségek láncolatán keresztül belesodródtam egy eddig ismeretlen, feltörekvő zenei formációba. A többiek is majdnem korombéliek. Megjegyzem, lassan, ha ez így folytatódik, mindenkinél idősebb leszek, ami persze határozott önbizalmat ád, mellette rangot, megbecsülést. Miként most is. Bizonyos tisztelet övez a formáción belül, kis sütkérezés a borongós novemberben . A többiek, - útmérnökök ketten, meg egy onlájnáruházas - lelkes amatőrök, a zenélést még egymáshoz képest is eltérő minőségben, de, mint mondtam, igen nagy szeretettel gyakorolják és kedvesek, társaságnak meg kiválóak.
Zenélgetünk, csak úgy, magunknak, kottából, ami kiegyenlíti a különböző sebesség-fokozatokat, és áthidalja az "ismered? - nem ismered?" kérdéskört is egyúttal.
Szegény basszusgitáromra is ráfért egy kis szórakozás, szegény hosszú ideje pihent a kemény tokban, szekrény tetején, pedig ennél sokkal jobb sorsra érdemes, gyönyörű hangú és küllemű, nagy becsben tartott hangszer.
Az már most biztos, hogy eme tevékenységemet nem fogom se hang-, se videofelvételekkel illusztrálni, tovább rombolandó amúgy is gyenge lábakon álló bloggeri presztizsemet, de szavam adom rá, hogy emiatt  senki nem veszít semmit.
Kedvencemről azonban egy frissen készült, még szinte meleg pillanatkép, amint épp szundikál: