2011. augusztus 9.

Már két hete...
































...nem írtam ide egy sort se. Ide se, meg máshova se. Van is némi lelkifurdancs, főleg magam felé, nem szeretem, de viselem a ritka, ok nélkül való és kezelhetetlen hullámvölgyeket, melyek rám törnek, mint egy fizetett kopogtatócédula-gyűjtő, bár azokat lerázni jóval könnyebb és viszonylag ritkán jönnek. Rossz ómen ez a 66-os ott fenn, a blogcímben, viharfelhőket idéz, meg valami démonit, megfoghatatlant.
Néhány biztos pont azért van: a kiegyensúlyozott családi hármas Anyával, Picivel, néhány jó, mellé ugyanennyi nem jó szomszéd, velük a törékeny, de gonddal óvott békesség - és egyik legfőbb támaszom, a konyhakert, ahová az utóbbi időkben sikerült beszűkülnöm, elhagyva régi életem feladhatatlannak hitt pillérét, a színpadi zenélést. Néhány hónapja a helyi újságba eddig is csak módjával adagolt élcelődős közírást, szakadjanak a szálak, nem bánom, fene vigye.

Már ilyenkor, augusztusban csak némi gyomirtás, a termés, és vele a gyarapodás naponta ismétlődő örömének betakarítása, a házikert semmivel össze nem vethető ízeinek kóstolgatása a napi boldogság-forrás. A paradicsom idén ízekben tombol, az uborka úgy 25 kiló körül fialt, java kovászos, a többi a szomszédokba átszerelve. Még mindig van friss vajbab, de a várfalon is érik a télire való szép, nagy szemű. Patiszon (rántva, már másodszor) és még csak most indul. A kapor is egekbe tör, igaz, harmadik nekifutásra. Rakom el a rengeteg virágmagot, jövőre a szép tágas utcafrontot fogják díszíteni, bent már elkelt minden hely a jövő évi előadásra.

A címlapfotó Tarr Feri kedvéért került ide, még utolsó munkahelyem Házasságkötő termének egyik szekrénye mögött leltem, a régi intézmény bontása előtti nagy kitakarodás során. A felturbózott sarló és az enyhén viseltes kőmíveskalapács saját alkotói múltam egy-egy darabja.

5 megjegyzés:

  1. Szép termésedet megcsodáltam, a 2 hetes csendet körülötted megértettem. Bizony szükség van a jó egyensúlyra munka és kilazulás között, hogy " a törékeny, de gonddal óvott békesség " megmaradjon. Köszönöm a beszámolódat! :)

    VálaszTörlés
  2. Én meg örvendezem, hogy milyen szaporán rám találtál. Képzeld el, 28-án megyünk nyaralni. Kicsit szezon vége, de Anya csak akkor tud szabira jönni. Ahogy már több, mint tucat éve, most is Gunaras. ( Járt utat a jár/hat/atlanért el ne hagyd! )

    VálaszTörlés
  3. Mikipapa! Csodálatos a termésed! Őszintén? Kicsit irigy vagyok, mert a Facebook-on a termés mégsem az igazi. Más kihúzni a gazt, érezni a zöldségek illatát! De annak már vége: Örülök, hogy Rád találtam. Ölellek!!))

    VálaszTörlés
  4. Nekem szerencsém volt, kedves Nagyanyó, hogy mikor 3-4 éve nyugdíjba mentem, a szomszédasszonyommal együtt estünk neki egy elhanyagolt, bozótos, építési törmelékkel teledobált földdarabnak, kutat fúrtunk, az eredmény látható. Innen már csak pihenés, kikapcsolódás az ásás, kapálás, gyomlálás, meg a mániákus fotózás is. Mellé ott van a kert végi erdő, ott mindig akad tisztogatni való.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm Mikipapa, igazán megleptél! Első pillantásra azt hittem, hogy valami Mafilm-Moszfilm kooprodukciót vetítenek a Gorkij moziban, a védőkesztyű pedig a peresztrojka jelképe.
    A terméshez gratulálok, a falramászó csodabab különösen tetszik. Az a szegény páncéltörő repeszdinnye nem kell senkinek? Nehogy magától felrobbanjon! :)

    VálaszTörlés