A Jó estét nyár, jó estét, szerelem elfeledett betétdala jutott róla eszembe. Annak kapcsán jött ez elő, hogy szomszédasszonyom görögdinnye-palántái már jó ideje elakadtak a virágzás fázisában, a " még meddig kell kerülgessem? " kérdésre épp tegnap kaptam meg a reménytelen, csalódott választ: " na jól van, szedjük ki! " Erre mit tesz isten, Lőrinc napja után éppen, nagy hirtelenséggel termőre fordult az inda, méreteiben ugyan meg nem haladva (!) az ilyentájt szokásost, ám színe, formája, homlokán a jókedvű, üde-zöld ragyogás megszégyeníti méretesebb testtömeg - indexű pályatársait.
A második kép mellé fotóztam sokat megélt/próbált bal mutatóujjamat is az arányok érzékeltetése okán.
Úgy jártál a görögdinnyével, mint én az elfagyott fügével, hoz ugyan termést de mekkorát???? Azért nagyon szép és a részvétel a fontos, mint az olimpián:)))
VálaszTörlésTényleg nagyon szép ez a kis vakarcs, csak úgy csillog a napon a pöttömje.
VálaszTörlésGyönyörű, csíkos, mint a vadmalac. Egyébként a szomszéd nénik, ha hóbortos kedvükben néha görögdinnyét ültetnek a kukorica közé, akkor az ilyen méretű, be nem érett termést beleszeletelik a vegyes savanyúságba.
VálaszTörlésÉrdemes rákattintani, dacára az 5 Mpixelnek, látszik az állán a pelyhedző szakáll.
VálaszTörlés