2011. augusztus 16.

Kicsi görög, vigyél engem Tanganyikába!

A Jó estét nyár, jó estét, szerelem elfeledett betétdala jutott róla eszembe.  Annak kapcsán jött ez elő, hogy szomszédasszonyom görögdinnye-palántái már jó ideje elakadtak a virágzás fázisában, a " még meddig kell kerülgessem? " kérdésre épp tegnap kaptam meg a reménytelen, csalódott választ: " na jól van, szedjük ki! " Erre mit tesz isten, Lőrinc napja után éppen, nagy hirtelenséggel termőre fordult az inda, méreteiben ugyan meg nem haladva (!) az ilyentájt szokásost, ám színe, formája, homlokán a jókedvű, üde-zöld ragyogás megszégyeníti méretesebb testtömeg - indexű pályatársait.

A második kép mellé fotóztam sokat megélt/próbált bal mutatóujjamat is az arányok érzékeltetése okán.

4 megjegyzés:

  1. Úgy jártál a görögdinnyével, mint én az elfagyott fügével, hoz ugyan termést de mekkorát???? Azért nagyon szép és a részvétel a fontos, mint az olimpián:)))

    VálaszTörlés
  2. Tényleg nagyon szép ez a kis vakarcs, csak úgy csillog a napon a pöttömje.

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű, csíkos, mint a vadmalac. Egyébként a szomszéd nénik, ha hóbortos kedvükben néha görögdinnyét ültetnek a kukorica közé, akkor az ilyen méretű, be nem érett termést beleszeletelik a vegyes savanyúságba.

    VálaszTörlés
  4. Érdemes rákattintani, dacára az 5 Mpixelnek, látszik az állán a pelyhedző szakáll.

    VálaszTörlés