Hétfő délutáni csendélet. A szokásos dörgés, villámlás, majd - pont, mint egy éve - jó húsz percig tartó özönvíz-szerű felhőszakadás. Az úttesten, majd a járdákon is hömpölygött az áradat, vitt mindent, öklömnyi kődarabokat, földet, árasztva el a mélyebben fekvő kerteket, pincéket, így a szemközti szomszédét is. Tavaly már elöntötte őket, nem csoda, hiszen egy szegély nélküli, hajdan pincegarázs lejárónak kialakított betonrézsű kínálja az utat a lejtős úton lezúduló víznek. Az évtizedek alatt az utak magasodtak, az árkok helyén aszfalt, a házak meg eléggé el nem ítélhető módon maradtak a helyükön, sőt, ahogy a környékünkön mindenütt, toldalék-épületek soksága által növekedtek. (A felső képen mindez valamelyest kivehető, bár a vízfüggöny nem segítette a fotózást. )
Pesszimista várakozásaimmal szemben a kertnek, a mintagazdaságnak kutya baja, sőt.
....tiszta Velence....
Szerencse!
VálaszTörlésIgazad van! Ez már túlzás! Sokáig semmi, aztán az egészet egyszerre, csak úgy, zutty!!!
VálaszTörlésPont, mikor anya egy egész héten !! itthon van. Nem baj, holnap már jó idő lesz, talán lejutunk megint Agárdra egy jót pancsolni.
VálaszTörlés